Interjúkivonat

Lamberger Frigyes
Az interjúkivonat a teljes interjú rövid tartalmi összegzése, amely az interjúszövegben való tájékozódást segíti. Az interjúkivonatban zárójelben található számok – az adott interjú oldalszámai – segítségével az oldal látogatói a teljes interjúszövegben könnyebben megtalálhatják az őket érdeklő részeket.
Lamberger Frigyes (1929-2014)
Külkereskedő

Interjú készítésének ideje:
2006. január–december
Interjú terjedelme: 171 oldal
Interjúkészítő neve: Molnár János
Kivonatkészítő neve: Molnár János

 Az interjú az 1956-os Intézet Oral History Archívuma számára készült, eredeti példánya az intézetben olvasható, kutatható.

 

Lamberger Frigyes 1929. szeptember 7-én született Bécsben, magyar szülőktől.

Édesapja Lamberger Béla (1888-1978) agronómus volt, az üzemgazdaságtan tudósa, aki Berlinben és Breslauban (ma Wrocław) végezte felsőfokú tanulmányait, majd gazdatisztként dolgozott Magyarországon. 1918-ban megalakította a Magyar Szocialista Gazdatisztek Szakszervezetét. A Tanácsköztársaság alatt a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia tanszékvezetője és a fenti szakszervezet főtitkára volt. A Tanácsköztársaság bukása után letartóztatták, de családjának néhány hónap múlva sikerül kiváltania. Kiszabadulása után Ausztriába távozott (1-11. o.)

Édesanyja, Hevesi Margit (1898-1955) 1919-ben az egyik budapesti munkás- és katonatanács tagja volt, a Tanácsköztársaság leverése után Bécsbe menekült. (13-16. o.)

Lamberger Béla és Hevesi Margit Ausztriában ismerkedtek meg és házasodtak össze. Itt született 1923-ban Ilona lányuk – Lamberger Ilona (1923-1996) agronómus, tolmács –, majd 1929-ben Frigyes.

Nagyszüleiről az interjúadó keveset tudott, soha nem látta őket. Apai nagyapja (Lamberger-ág) jómódú győri gabonakereskedő volt, édesapja bátyjai ügyvédi illetve katonatiszti pályára léptek. A család Bélát, a legkisebb fiút, baloldali nézetei miatt kitagadta. (1-5. o.)

Anyai ági felmenőiről (Hevesi-ág) Lamberger Frigyes még kevesebbet tudott: kevésbé jómódú budapesti zsidó polgárcsalád volt, a nagyapa építészmérnök. Rokonságban álltak a gépgyár-tulajdonos Laubokkal. (12-14. o.) Édesanyja nővére Hevesi (később Bán) Ilona a Nemzetközi Vöröskereszt munkatársaként dolgozott.

1932-ben Lamberger Béla Ausztriából áttelepült a Szovjetunióba; rövid idő múlva családja is követte. Az interjúadó háromévesen – 1933-ban – került ki a Szovjetunióba. Lamberger Béla különböző felsőoktatási intézményekben tanított, eleinte német nemzetiségiek lakta területeken: Délkelet-Ukrajnában, és Odesszában. A kezdődő sztálini tisztogatások elől 1936 körül Észak-Kazahsztánba költöztek, egy növénykísérleti állomásra, majd a Volga mentén laktak. A második világháborút is egy Volga-vidéki kísérleti állomáson vészelték át, Kujbisev (ma Szamara) közelében. (18-35. o.)

A család folyamatos költözködései, majd a háború miatt az interjúadó elég hiányosan járta ki az általános iskolát: összesen öt osztályt sikerült elvégeznie német, majd orosz nyelvű iskolákban. (27-28, 33-34. o.)

Lamberger Frigyes a háború kezdetétől – tizenöt éves korától – traktorosként dolgozott Kujbisev vidékén. 1947-ben belépett a Komszomolba. A háború után elvégzett egy villanyszerelő tanfolyamot, és a Szovjet Vasutakhoz ment dolgozni: először egy mozgó elektrolaborban – egy vasúti kocsira szerelt mérőállomáson volt, később akkumulátortöltő állomást vezetett, majd vasúti főellenőr lett. (37-40, 50-52. o.)

Megnősült; orosz feleségétől két gyereke (Natália, 1952, Vladimír, 1955) született. (39-40. o.)

Édesanyja, Hevesi Margit súlyos daganatos szembetegségben szenvedett, és haza akart térni Magyarországra, ezért a család 1954-től kérvényezte a visszatelepülést. A szovjet bürokrácia miatt mintegy két évig tartott a papírok beszerzése, és Hevesi Margit nem érte meg a hazatérést. (40-44.o.)

A család hét tagja (Lamberger Frigyes, a felesége, két gyereke, Ilona nővére és lánya, és édesapjuk, Lamberger Béla) 1956. március 23-án visszatelepült Magyarországra. Lamberger Frigyes nehezen talált munkát, végül villanyszerelő lett a VERTESZ-nél (Villamoserőmű Tervező és Szerelő Vállalat). (45, 53-60. o.)

Az 1956-os forradalom alatt Budapesten tartózkodott, az eseményeket szovjet fejjel, meglehetősen értetlenül szemlélte. Bőrkabátja miatt inzultálják az utcán, kis híján meglincselték a Rákóczi úton. Mint szovjet állampolgárokat, október 28-án az szovjet követségre költöztették, feleségével és két gyermekével együtt. Ottléte alatt többször találkozott és beszélgetett Jurij Andropov nagykövettel. Az orosz bevonulás után, november 8-a körül, visszaköltöztek a lakásukba. Orosz mivolta és erélyes fellépése révén kimentette a házukban (Népszínház u. 42.) lakó férfiakat a Keleti pályaudvarról, ahová a szovjetek gyűjtötték be őket. (47-48, 61-66, 69-70. o)

Lamberger Frigyes 1956. november közepén belépett az MSZMP-be.

1957 elején a magyar belügyi szervek állást ajánlottak neki, és ki akarták küldeni Moszkvába, a Dzerzsinszkij Állambiztonsági Főiskolára, de visszautasította őket – nem szerette a katonai fegyelmet, és nem akart lemondani a szovjet állampolgárságról. (1986-ig szovjet állampolgár maradt.) (71-73. o.)

1957 elején elbocsátották a VERTESZ-től, munkanélküli volt, majd idegenvezető lett az Express Ifjúsági Utazási Irodánál; szovjet turistacsoportok kísérője. ’57 nyarán a balatonföldvári Express üdülőtábor vezetője volt. (76-79. o.)

1958-62 között az IBUSZ utazási iroda idegenvezetőjeként dolgozott, csoportokat kísér a Szovjetunióba és az NDK-ba, kitalálta és megszervezte az első szocialista különvonatokat, az ún. békevonatokat.

1960-ban elvált első feleségétől. (79-91. o)

Konfliktusba került az Inturiszttal, a szovjet állami idegenforgalmi vállalattal, ezért 1962-ben otthagyta az IBUSZ-t, és az Astoria Szálló üzletvezető-helyettese lett, később pincér, majd pénztáros. A korrupció és az egyéb visszaélések miatt kiábrándult a vendéglátóiparból és inkább visszament villanyszerelőnek. 1965-69 között a Villanyszerelő Ipari Vállalatnál dolgozott, közben elvégezte a Bláthy Ottó Erősáramú Technikumot. (91-93. o.)

1969-ben felvették külkereskedőnek a NIKEX Külkereskedelmi Vállalathoz. 1970-72 között elvégezte a külkereskedelmi főiskolát. Liftekre szakosodott, elsősorban a Szovjetunió területén kötött üzleteket, elismert szaktekintélynek számított. Másodszor is megnősült, de ez a házassága rövid ideig tartott. Ideje nagy részét a Szovjetunióban töltötte. (93-112. o.)

1975-ben átment a METRIMPEX Külkereskedelmi Vállalathoz, 1978-82 között a cég szófiai irodavezetője volt. Közben harmadszor is megnősült, majd hamarosan ismét elvált. A volt felesége miatt végül ott kellett hagynia a vállalatot is. (112-133. o.)

A következő években több cégnél is dolgozott rövid ideig, majd 1985-87 között a Mikromodul Külkereskedelmi Vállalat munkatársa volt, COCOM-listás termékeket közvetítettek a kelet-európai piac felé. Innen átment főtanácsosnak a Mikromed Külkereskedelmi Vállalthoz, ahol szintén COCOM-listás számítástechnikai cikkekkel foglalkozott. (135-139. o.)

1989-ben nyugdíjba vonult, és elkezdett saját szakállára kereskedni. Széles Gábor üzletember Műszertechnika nevű vállalatával dolgozott együtt, számítógépeket adott el a szovjet piacon, nagy pénzeket keresett. (138-140, 153-156. o.)

A kilencvenes évek elején szívműtétje miatt egy időre abbahagyta a munkát.

A kilencvenes évek közepétől az orosz Lukoil cég tanácsadója és magyarországi rezidense lett, majd néhány évvel később végleg visszavonult. (156-163. o.)

Lamberger Frigyes az interjú készítése idején (1985 óta) negyedik párjával, Galicza Klári orosztanárral élt együtt. Két gyermekén kívül egy házasságon kívüli felnőtt fia, és számos unokája volt.